Hajnali szellő simít végig a hátamon. Apró és gyengéd érintés, mely szinte cirógat. Épp csak egy parányi sóhaj, olyan, mint amit éjszaka tőled kaptam. Hallom, ahogy a függöny meglebben szobám csendjében. Édes álmom illan a madarak énekére. A város is ébredezni kezd. Vele ébredek én is. Mosolygok ,mert egy illat kúszik felém. A te illatod, mely minden illatnál finomabb. Boldog vagyok. Az éjszaka minden emléke feldereng. Még mindig érezni vágyunk buja illatát, szinte betölti a kis szobát. Nem merem még kinyitni a szemem, mert félek, hogy eltűnik a varázs. Eltűnik és nem jön vissza soha már.
Egy apró nesz elárul téged. Nem álom volt, tényleg itt vagy. Rád nézek , nézem ahogy egy apró mosollyal az arcodon álmodsz. Talán pont rólunk. Talán te is pont olyan boldog vagy, mint én. Újra lehunyom szemem és élvezem ezt a pillanatot. Hazataláltam. Érzem, hogy megmoccansz. Már nem félek, mert tudom, hogy ez nem csak álom volt. Ez már a valóság és nem tűnik tova. A te barna szemed nevet rám vissza. Huncut mosoly az ajkad szélén.
– Jó reggelt!-
Csodás ez a nap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: